Can't Stop - Prolog

 *2014. 07. 08.*

 - Miért gondoltad meg magad? - kérdezte meg, de jól tudtam, hogy egy csöppet sem érdekli majd amit válaszolok.
- Mert szükségem van a pénzre. - magyaráztam, mire Dean csak felröhögött.
- Na mi van, csak nem feladtad a lázadó korszakodat? - szörnyen idegesített, de nem volt más választásom. Sürgősen kellett munka.
- Ugyan.. Fogd már be. - mentem el mellette.
- Na látod! Pont ezért szakítottam veled anno. - vágta a fejemhez. Persze csak azért, mert imádta ha ő lehetett a nagy ember, aki mindenkinél jobb és mindenkit elítélhet.
- Pff... Azt hittem azért, mert 8 év van köztünk és rájöttél, hogy lassan kezdek érettebbé válni. Féltél, hogy rájövök, hogy csak azért akartál engem...egy fiatal és naiv gimnazistát, mert más nőt sosem kaphattál volna meg. - vágtam vissza, de én az igazsággal.
- Ez nem így van! Te is jól tudod, hogy szerelmes voltam beléd. - köpte a szavakat. Mintha ennek az embernek az ereiben folyna a hazudozás.
- Azt hiszed hülye vagyok?
- Nem. - vágott a szavamba. - De azt hiszem nem azért jöttél hozzám, hogy pénzt keress. - fogta meg a csípőmet. Megforgattam a szemeimet.
- Nem egy kurva vagyok. - löktem volna el magamtól, de abban a percben megéreztem azt a régi illatot. A régi kölniét és kezeim egyszerűen megálltak mellkasán. Önelégült mosoly ült ki arcára.
- Jól tudom. - simított végig karomon. - Én meg nem vagyok strici és mégis...még mindig az enyém vagy. - nevetett fel harsányan. Abban a pillanatban, rögtön meg is bántam, hogy elgyengültem egy illattól.
- Úristen, hogy te mekkora egy seggfej vagy. - tértem ki útjából, majd kiléptem az irodából. Kint már üvöltött a zene. Valami rock banda játszhatott. A pult mögé álltam, majd egy erőltetett mosollyal kezdtem kiszolgálni egy fiatalembert.
- Ja és ha itt akarsz dolgozni, tegyél ki magadért. Vagy tegyél ki magadból. - súgta a fülembe Dean.
- Hogy is kéne ezt értenem? - fordultam hátra.
- Úgy, hogy gombold kijjebb az ingedet. - ütött a fenekemre, majd tovább állt. Úgy tettem, ahogy kérte.
- Heló. Kérsz valamit? - kezdtem bájologni egy szőkés hajú férfinak.
- Hát a telefonszámodat elfogadnám. - vigyorgott. Jézus milyen béna duma ez már.
- Umm... bocsi, de az nincs a lapon. - húztam félre a számat.
- Akkor mit ajánlanál? - nézett rám újra.
- Nem tudom. Válassz amit akarsz. Engem különösebben nem érdekel, csak siess, mert lenne más is akit ki kéne szolgálni. - förmedtem rá, mert már kissé kellemetlen volt ez az egész.
- Huhh.. ami szíveden az a szádon. - csodálkozott el. - Nem tudtam, hogy ilyen sok dolgod van.
- Ja mondták már. - hessegettem el sikeresen. Az összes férfi egy farok.
- Bocs megmutatnád itt merre van a személyzeti wc? - rontott a pult mögé egy másik.
- Bocs, te tudod mit jelent az, hogy személyzeti? Várd ki a sorod haver. - álltam be az ajtó elé. Lekezelő pillantást vetett rám. Eléggé fennhordja az orrát, mit ne mondjak.
- De baszki bepisálok. - kulcsolta össze a lábait. És most egy édes mosoly húzódott arcán, kicsi gödröcskékkel.
- Anyám. - tátottam el a számat. Hogy lehet így mosolyogni?
- Mi van? - ráncolta össze homlokát, de még mindig vigyorgott. Középső ujjamat az egyik gödröcskéjébe fúrtam, mire hangosan nevetni kezdett.
- Uhh... bocs, de itt akkor se mehetsz be. - tettem keresztbe a karjaimat.
- De fellépő vagyok és sietnem kéne. - mutogatta a nyakában lógó bilétát.
- A fellépőknek van öltözőjük, ahol van wc. - kötözködtem.
- Most mit hepciáskodsz? Az foglalt én meg behugyozok. - nézett rám könyörgő tekintettel, de nem hátráltam.
- Brad. - lépett mellénk csillogó tekintettel a másik pultos lány, Allison. - Nyugodtan bemehetsz ám. - nézett rá és majdnem elolvadt.
- Mi van? - vágtam értetlen képet.
- Moyra.. - kerekítette most rám a szemeit Ali.
- Igen? - néztem vissza rá ugyanígy és elnyújtottam az "e" betűt.
- Ő Bradley. - mintha valami szent lenne ez a Bradley. - Simpson. - mondta. Azt hiszem nagyon is kellene tudnom, hogy ki is ő. Ajkamba haraptam, majd újra a fiú felé fordultam.
- Ja, hogy.. Ja tényleg te vagy...te vagy Bradley. Ne haragudj, csak a fények, meg...igen. Te nyugodtan menj! - próbáltam elhazudni azt, hogy tudom ki ő, mire legyintett, majd Ali elkísérte a mellékhelyiségbe.
- Hólyag. - jegyeztem meg halkan, majd folytattam a dolgomat.

Másnap 9:17

Hátsó zsebemből kihúztam a telefonomat és megnéztem az időt. Lassan felültem a...kanapén(?) Dean irodájában aludtam. A tegnap estéből csak foszlányaim voltak meg. Rendesen leittam magam az biztos. A fejem sajgott és a pólóm meg erős pia szagot árasztott. De nem is az én pólóm volt. Ahhoz túl nagy. Az este folyamán már láttam valakin ezt a pólót. Arcomat a tenyerembe temettem, majd kisétáltam a terembe, ahol éppen leszerelték a dobszerkót. 

- Heló. - köszöntem az ügyködő srácnak.

- Ó, szia. - vigyorgott sokat mondóan.

- Umm.. Bocsi tudom, hogy azt se tudod ki vagyok, de emlékszel, hogy az este folyamán én...

- Csak nem...- vágott a szavamba. - A lány aki tönkretette a koncertünk. - tett le egy hangosítót egy másik ismeretlen fiú és megállt mellettünk.

- Mi?..Én? - mutogattam ijedten magamra és összeszorítottam fogaimat. - Mit..mit csináltam? - kérdeztem meg ezt a félelmetes kérdést, mire felnevettek. 

- Mit nem? Először csak feljöttél a színpadra és elkezdted üvöltve énekelni a Red Hot Chili Peppers Can't Stop című számát, de ez még nem is volt para, mert ismertük és hozzá játszottunk. Utána a tömegbe ugrottál, de ne ijedj meg, annyira nem volt vészes, csak egész este rád figyeltek a kanos "férfiak" és nem pedig arra, hogy a színpadon egy király, új banda játszik. - magyarázta én pedig szégyenkezve pásztáztam a padlót.

- Ja és azt kihagyta, hogy az este vége felé már annyira ki voltál, hogy nagyon durván elkezdtél táncolni... - kezdett kajánul vigyorogni az egyik.

- Ugye nem vettem le a...

- Nem. - vágott a szavamba, mielőtt folytatnom kellett volna ezt a mondatot és abban a percben megkönnyebbültem. - Vagyis de. - szállt el ez az érzés. - Le akartad venni a blúzod, de jött valami kigyúrt csávó és magához húzott, levette a pólóját és rád adta. Biztos ismerted, mert azután ölelgetni kezdted és ő vitt hátra. - Dean lehetett, mert ki más vitt volna az irodába. Azt hiszem egy ideig nem fogok alkoholhoz nyúlni.

- Kösz mindent. - fordultam sarkon, hogy megkeressem Deant.

- Hát nagyon szívesen és ne félj ha a főnök megtudja, mondd meg, hogy szép kis forgalmat hoztál a helynek. - kiáltotta utánam, bár nem voltam vicces kedvemben, egy kicsit elmosolyodtam. A kilincsért nyúltam volna, de előttem nyílt az ajtó így egy mellkasnak ütköztem.

- Baszki. Figyelj már jobban! - mentem az illető vállának, de megfogott és vissza fordított. - Nem igazán érek rá. - mentem volna tovább, mikor az arcán megláttam valami ismerőset. 

- Minden oké? Tegnap elég taccson voltál. - vigyorgott és arról a mosolyról már eszembe jutott. A gesztenyebarna szem és a gödröcskék az arcán. Édes volt tőle, hogy érdeklődött hogy vagyok, de nem igazán volt erre időm. Meg amúgy is tudom mekkora sztár ez a Simpson gyerek.

- Ja igen jól köszi. Királyak voltatok tegnap. - adtam megint, hogy tudok bármit is róla/róluk, mire ő hangos nevetésben tört ki. - Mi a franc olyan vicces? - tettem keresztbe karjaim.

- Tudom, hogy lövésed sincs a bandánkról, de nem baj. Nem kell eljátszanod. Nem vagyunk valami híresek. És ezt neked köszönhetjük.. - mondta, persze nem komolyan, mert közben még mindig vigyor ült arcán.

- Chh.. ez sértő. Én tudom kik vagytok. - harcoltam igazamért, ami valójában nem is létezett.

- Hát azt erősen kétlem...A tegnap éjszaka után.

- Na szia. - próbáltam nem foglalkozni vele, de az éppen akkor érkezett Dean megakadályozott ebben.

- Na végre, hogy felkeltél. Remélem bocsánatot kértél a fellépőktől, mert az egy botrány volt amit tegnap csináltál. Remélem akkor, jöttök még hozzánk. - fogott kezet Braddel. Nem értem mire fel ez az apáskodás. Csak felhúztam a szemöldököm és az irodába mentem.

- Tudom, hogy gáz voltam tegnap..Többet nem fordul elő. - kezdtem magyarázkodni, mikor ő is a szobába lépett.

- Áhh..ezt csak játszottam. Muszáj szigorú főnöknek látszanom. A pólómat ha kimostad akkor add vissza ha lehet. - idegesen sóhajtottam, majd egyszerűen levettem a pólóját és hozzávágtam.

- Anyád mosson rád ha akar. Tuskó. - álltam ott egy melltartóban, ami nem volt jó ötlet. Nem volt jogom ilyen agresszívnak lenni, hiszen ha nem adta volna oda a pólóját, ha nem segített volna tegnap este, kitudja mit tettem volna még. Hálásnak kellett volna lennem. - Bocs. - adtam meg magam végül, majd miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs a terembe, bementem megkeresni az eldobott felsőmet.